Olvasási idő: 4 perc 24 másodperc
Szabad ilyenkor arról beszélni, hogy mennyire jó évem volt?
Mikor görgetve a Face hírlevelét, 1-1 videót, hozzászólásokat megnézve, a többség arról beszél, hogy egy ilyen nehéz év után. Akár úgy élte meg, akár azért mondja, mert most azt kell mondani.
Mikor elkezdtem írni ezeket a gondolatokat, még tényleg így volt. Aztán, ahogy közeledett az év vége, egyre többen tették ki, hogy nekik igazából ez egy jó év volt.
Abban az országban, ahol sok ember ezt dicsekvésnek értelmezi és megbotránkozik rajta, igazán felemelő mégis látni ilyen posztokat.
Szóval, én is azokhoz csatlakozom, akiknek jó volt ez az év úgy, ahogy volt. Pozitívat élték meg vagy pozitívan élték meg. Nekem volt mind a kettőből. Volt, ami kifejezetten remekül történt, és olyan is volt, ami nem volt szép, de van pozitív oldala.
Ebben az évben, amire a leggyakrabban figyeltem, hogy mihez, miben segíti a továbbhaladásomat ez a helyzet. Innentől már csak pozitív lehet. :) Nekem ez a nagy lezárások, elengedések, menjünk előre éve volt. A végtelenbe és tovább. Szuperhős pózt fel!
Aztán volt már olyan évem/éveim, amiket a legnagyobb jóindulattal sem mondok jó éveknek. (Visszanézve látom, logikailag, hogy mi volt benne mégis, amit elvihetek belőle, az érzést azért még formálom. :/) Azok alatt az évek alatt a Világnak jó évei voltak. Gondolom.
Szóval, ha még gondoltad, hogy ha neked jó kedved van, mindenkinek jó kedve van, és, ha neked rossz kedved van, mindenkinek rossz kedve van, hát, ez nem így van. Csak úgy megemlítem. Ezért is jó, ha szabad mindegyikről beszélni. Egyébként szabad.
Éreztem, hogy nem húzhatok tovább egy dolgot, ami szinte a lényemet felemésztette, ideje elválnunk egymástól. Éveket töltöttem vele, hogy próbáltam megtalálni benne magam, kapcsolódni, de nem jött össze. Annyira ideális volt annak az időszaknak az energiája arra, hogy azt elengedjem, hogy elképesztő.
Nincs szükség a váltáshoz az ilyen figyelemfelkeltő helyzetekre, enélkül is lehet. Viszont, gyakran előfordul, hogy az utolsó löket, az utolsó csepp, a leégett kanóc - ilyen mondás van egyáltalán? - indítja el a váltást.
Ha ebben az évben szembesültél vele, hogy van betegség és halál a Földön, jelenleg, az megrázó lehetett. Őszintén együttérzek. Amíg az ember nem tapasztalja testközelből, amíg csak másokkal történik a tévében, a filmekben, addig más.
Együttérzek a halottak családjaival, hogy mennyire tud hiányozni, aki elment és mennyire tud fájni, amit nem tettünk meg.
Viszont, együttérzek a "halottakkal" is, hogy milyen szeretet és béke veszi körül őket.
Az Ő békéjük hozzád is meg tud érkezni.
Szabad-e arról beszélni, hogy rendben van ez így? Hogy rendben van minden. Mert van kiút. Egy pillanat, egy időszak és itt is a megtett út a lényeg, a közben megélt élmények/"élmények", a tanulás, a felfedezések, mikor fájdalmas, mikor félelmetes. Aközben is ott a szeretet.
Lehet, hogy nem annál az embernél, aki fegyvert fog, aki hangoskodik, aki tolvonással intéz, aki föléd magasodik. De a szeretet jelen van. Beleléphetsz az energiájába, bármi történik is. És akkor szabad vagy.
Ilyen 1-1 van az ember életében (még, ha évek is), ami, ha megjelenik a hétköznapokban, akkor csak úgy érzed. Ami nem egy ledegradálás, hanem egy tudományos megvilágítás, hogy felütheti a fejét az érzés emlékként ott is, ahol a valós esemény éppen nem történik.
Itt azt kérdezem, tudod-e hogyan szabad erről beszélni? Valakinek, aki épp benne van, aki épp megéli. Tudod-e mutatni, hogy látod az érzéseit? Igazán látod őt? Át tudod ölelni szorosan, mutatni a nyugalmat benned, a lélegzeted lassúságát? Hogy a másik megérezze, ne megértse, megérezze, hogy nincs jelen a gonosz. Biztonságban van!
Szabad-e arról beszélni, hogy minden rendben van, mikor be kell zárni a boltot, amit évek óta építesz?
Szabad-e arról beszélni, hogy minden rendben van, mikor megérezzük, nincs tovább, bármennyi energiát tettünk is bele, ez a kapcsolat nem tart örökkön-örökké?
Szabad-e arról beszélni, hogy minden rendben van, mikor a gyermeked beteg vagy épp eltemeted?
Nem. Ezek a dolgok nincsenek rendben. Ezek fájdalmas dolgok. A fájdalom pont azt mutatja, hogy ott vmi nincs rendben.
Viszont, azt nem kérdezem, arról beszélek, hogy mindezek fölött, egy másik dimenzióban, magasabban az embernél, a szellemi síkon, bizony minden rendben van. Itt, a Földön. Nem egy új életben, nem egy másik világban, hanem most.
Amikor egységbe lépnek benned a részek a mindenséggel.
Akkor megérkezi a remény. A lélek békébe kerül. Újra hinni kezdesz. És átjár a szeretet.
Amit nehézségnek élünk meg, ott valami fejlődési lehetőség van. Az Élet könnyű. Tehát, ha nehézséget érzel, akkor ott gondolat átirányításra, érzések mélyítésére, cselekvés módosításra van lehetőséged. Nem mindig tud azonnal elindulni a feldolgozás-összegzés-hasznosítás folyamata. Ezt sok minden befolyásolja. A fájdalom mélysége, az eset összetettsége, tudatosság mértéke, gyakorlat az önismeretben stb.
És olyan is van, hogy halálig nem történik meg, akárhány jelzést kap is valaki.
Benned hogy érzi magát az Élet?
Azt, hogy kinek mi számít jelzésnek és mihez, ezt kívülről ne akarjuk megmondani a másiknak. Hogy mi esik neki jól vagy rosszul, vagy mi - hogyan - életének melyik területéhez érkezik meg, ezt kérdezzük meg! Figyeljük meg! Ismerjük meg a másikat!
Nagyon sok helyen arról van szó, hogy a belső világunkra öszpontosítsunk, mélyedjük el benne. Ez meg pont az a terület, amiben kifelé figyeljünk.
A másik megismeréséhez ráfigyeljünk és ne a fejünkben kialakult gondolatokra.
És aztán, persze együtt a kettőt.
Így van ez az emberekkel, dolgokkal, helyzetekkel is. Istennel. Ez van.
Szóval, ha nem jutott eszedbe, vagy elfelejtettél megismeréssel fordulni 2020 felé, akkor itt a lehetőség ezt megtenni 2021-ben. Ki vagy te, 2021? Mit szeretnél? Hogy csináljuk együtt? Miért csináljuk ezt?
- Mert az élet megy tovább, és minden pillanat egy csodás lehetőség.
- Na, de mire?
- Arra, amit szeretnél. Csak jól válaszd meg, hogy mit szeretnél. ;*
Ui.: Remélem találtál érdekeset az írásomban és legközelebb is velem tartasz. :)
Addig is csodás napokat!
Szabad ilyenkor arról beszélni, hogy mennyire jó évem volt?
Mikor görgetve a Face hírlevelét, 1-1 videót, hozzászólásokat megnézve, a többség arról beszél, hogy egy ilyen nehéz év után. Akár úgy élte meg, akár azért mondja, mert most azt kell mondani.
Mikor elkezdtem írni ezeket a gondolatokat, még tényleg így volt. Aztán, ahogy közeledett az év vége, egyre többen tették ki, hogy nekik igazából ez egy jó év volt.
Abban az országban, ahol sok ember ezt dicsekvésnek értelmezi és megbotránkozik rajta, igazán felemelő mégis látni ilyen posztokat.
Szóval, én is azokhoz csatlakozom, akiknek jó volt ez az év úgy, ahogy volt. Pozitívat élték meg vagy pozitívan élték meg. Nekem volt mind a kettőből. Volt, ami kifejezetten remekül történt, és olyan is volt, ami nem volt szép, de van pozitív oldala.
Ebben az évben, amire a leggyakrabban figyeltem, hogy mihez, miben segíti a továbbhaladásomat ez a helyzet. Innentől már csak pozitív lehet. :) Nekem ez a nagy lezárások, elengedések, menjünk előre éve volt. A végtelenbe és tovább. Szuperhős pózt fel!
Photo by Ashley Van Nuys on Unsplash
Igazából, csak mennek a dolgok folyamatában. Azzal, hogy tegnap december volt, ma meg január, semmi nem ért véget tegnap és nem kezdődött el ma, már az én életemben. Csomó helyen volt 2020-ban ilyen, az elmúlt éjszaka pont nem. :DAztán volt már olyan évem/éveim, amiket a legnagyobb jóindulattal sem mondok jó éveknek. (Visszanézve látom, logikailag, hogy mi volt benne mégis, amit elvihetek belőle, az érzést azért még formálom. :/) Azok alatt az évek alatt a Világnak jó évei voltak. Gondolom.
Szóval, ha még gondoltad, hogy ha neked jó kedved van, mindenkinek jó kedve van, és, ha neked rossz kedved van, mindenkinek rossz kedve van, hát, ez nem így van. Csak úgy megemlítem. Ezért is jó, ha szabad mindegyikről beszélni. Egyébként szabad.
A Grincs (film, 2000)
Szuper volt a februári - márciusi elvonulás (önkéntes karantén). Imádtam.Éreztem, hogy nem húzhatok tovább egy dolgot, ami szinte a lényemet felemésztette, ideje elválnunk egymástól. Éveket töltöttem vele, hogy próbáltam megtalálni benne magam, kapcsolódni, de nem jött össze. Annyira ideális volt annak az időszaknak az energiája arra, hogy azt elengedjem, hogy elképesztő.
Nincs szükség a váltáshoz az ilyen figyelemfelkeltő helyzetekre, enélkül is lehet. Viszont, gyakran előfordul, hogy az utolsó löket, az utolsó csepp, a leégett kanóc - ilyen mondás van egyáltalán? - indítja el a váltást.
Ha ebben az évben szembesültél vele, hogy van betegség és halál a Földön, jelenleg, az megrázó lehetett. Őszintén együttérzek. Amíg az ember nem tapasztalja testközelből, amíg csak másokkal történik a tévében, a filmekben, addig más.
Együttérzek a halottak családjaival, hogy mennyire tud hiányozni, aki elment és mennyire tud fájni, amit nem tettünk meg.
Viszont, együttérzek a "halottakkal" is, hogy milyen szeretet és béke veszi körül őket.
Az Ő békéjük hozzád is meg tud érkezni.
Szabad-e arról beszélni, hogy rendben van ez így? Hogy rendben van minden. Mert van kiút. Egy pillanat, egy időszak és itt is a megtett út a lényeg, a közben megélt élmények/"élmények", a tanulás, a felfedezések, mikor fájdalmas, mikor félelmetes. Aközben is ott a szeretet.
Lehet, hogy nem annál az embernél, aki fegyvert fog, aki hangoskodik, aki tolvonással intéz, aki föléd magasodik. De a szeretet jelen van. Beleléphetsz az energiájába, bármi történik is. És akkor szabad vagy.
Ilyen 1-1 van az ember életében (még, ha évek is), ami, ha megjelenik a hétköznapokban, akkor csak úgy érzed. Ami nem egy ledegradálás, hanem egy tudományos megvilágítás, hogy felütheti a fejét az érzés emlékként ott is, ahol a valós esemény éppen nem történik.
Itt azt kérdezem, tudod-e hogyan szabad erről beszélni? Valakinek, aki épp benne van, aki épp megéli. Tudod-e mutatni, hogy látod az érzéseit? Igazán látod őt? Át tudod ölelni szorosan, mutatni a nyugalmat benned, a lélegzeted lassúságát? Hogy a másik megérezze, ne megértse, megérezze, hogy nincs jelen a gonosz. Biztonságban van!
Szabad-e arról beszélni, hogy minden rendben van, mikor be kell zárni a boltot, amit évek óta építesz?
Szabad-e arról beszélni, hogy minden rendben van, mikor megérezzük, nincs tovább, bármennyi energiát tettünk is bele, ez a kapcsolat nem tart örökkön-örökké?
Szabad-e arról beszélni, hogy minden rendben van, mikor a gyermeked beteg vagy épp eltemeted?
Nem. Ezek a dolgok nincsenek rendben. Ezek fájdalmas dolgok. A fájdalom pont azt mutatja, hogy ott vmi nincs rendben.
Viszont, azt nem kérdezem, arról beszélek, hogy mindezek fölött, egy másik dimenzióban, magasabban az embernél, a szellemi síkon, bizony minden rendben van. Itt, a Földön. Nem egy új életben, nem egy másik világban, hanem most.
Amikor egységbe lépnek benned a részek a mindenséggel.
Akkor megérkezi a remény. A lélek békébe kerül. Újra hinni kezdesz. És átjár a szeretet.
Amit nehézségnek élünk meg, ott valami fejlődési lehetőség van. Az Élet könnyű. Tehát, ha nehézséget érzel, akkor ott gondolat átirányításra, érzések mélyítésére, cselekvés módosításra van lehetőséged. Nem mindig tud azonnal elindulni a feldolgozás-összegzés-hasznosítás folyamata. Ezt sok minden befolyásolja. A fájdalom mélysége, az eset összetettsége, tudatosság mértéke, gyakorlat az önismeretben stb.
És olyan is van, hogy halálig nem történik meg, akárhány jelzést kap is valaki.
Benned hogy érzi magát az Élet?
Azt, hogy kinek mi számít jelzésnek és mihez, ezt kívülről ne akarjuk megmondani a másiknak. Hogy mi esik neki jól vagy rosszul, vagy mi - hogyan - életének melyik területéhez érkezik meg, ezt kérdezzük meg! Figyeljük meg! Ismerjük meg a másikat!
Nagyon sok helyen arról van szó, hogy a belső világunkra öszpontosítsunk, mélyedjük el benne. Ez meg pont az a terület, amiben kifelé figyeljünk.
A másik megismeréséhez ráfigyeljünk és ne a fejünkben kialakult gondolatokra.
És aztán, persze együtt a kettőt.
Így van ez az emberekkel, dolgokkal, helyzetekkel is. Istennel. Ez van.
Szóval, ha nem jutott eszedbe, vagy elfelejtettél megismeréssel fordulni 2020 felé, akkor itt a lehetőség ezt megtenni 2021-ben. Ki vagy te, 2021? Mit szeretnél? Hogy csináljuk együtt? Miért csináljuk ezt?
- Mert az élet megy tovább, és minden pillanat egy csodás lehetőség.
- Na, de mire?
- Arra, amit szeretnél. Csak jól válaszd meg, hogy mit szeretnél. ;*
Photo simisi1 Pixabay
Ui.: Remélem találtál érdekeset az írásomban és legközelebb is velem tartasz. :)Addig is csodás napokat!