Hol volt, hol nem volt, a mese országába’

Élt ott egy bölcs király, mit gondolt magába’:

Népe a békét, hogy minél többre tartsa

Megértse, szeresse, szívéből akarja

Versenyt kell hirdetni, szálljon a hír messze

Szinte minden ember találkozik a mit együnk kérdéssel, akár akarja, akár nem. Itt most nem ötleteket fogok adni ahhoz, hogy mit főzz ma, így nincsenek a bejegyzésben receptek. Arról írok, hogy mikkel találkoztam a témával kapcsolatban.

A szeretet nem az, amit érzünk, hanem az, amit teszünk." A szeretet könnyed. Szeretetből tenni dolgokat olyan, mint ha súlytalan lenne az egész. Nem megterhelő. Mi az, ami nehéz? Ott állni a feladatokkal, miközben a gondolatok önmagunk körül forognak.

- A TOLERANCIA VILÁGNAPJA MARGÓJÁRA.
XI. kerületben egy terepjáró a Pannonhalmi úton robog. Egy óvodásokat szállító kisbusz az Előpatak utcában gurul, viszi a gyerekeket síoktatásról vissza az oviba. Két 6 éves kisfiú a leghátsó ülésen utazik.

Az Avatar című filmből származik a cím. Nálunk 2009-ben jelent meg, egy évvel Noel balesete után. Ez a mondat nekem nagyon valóságos, a mindennapjaim része. Nézlek, de vajon látlak is?! Sokáig hagytam, hogy érjen ez a bejegyzés. Megvolt a címe, volt pár vázlat mondat, de az érzések, élmények nem akartak kerek egésszé formálódni.

Az igazság tud fájni, de ha a másik kéri, akkor légy bátor kimondani, hogy mit tettél. Tartsd tiszteletben a kérését, még akkor is, ha benne van a pakliban, hogy sírni fog, üvölteni, csapkodni, de a lelkét mégis gyógyítod.

Múlt héten meghallgattam egy előadást Jocó bácsi - A történelem tanár előadásában, amit egy kerekasztal beszélgetés követett, ahol elhangzott egy olyan kérdés, hogy meddig tart a szülő, meddig a tanár felelőssége. Így lett ennek a bejegyzésnek ez a témája.